Kézműves lekvárokat, szörpöket, befőtteket készítek hagyományos eljárással.
Nem használok tartósítószert, mesterséges adalékanyagokat, színezéket, aromát. Csak természetes dolgokat. Mindezt azért, mert igyekszem megőrizni a gyümölcsök valódi ízét. Kevés cukrot használok, nem úgy, mint szüleink vagy nagyszüleink. Szeretném leporolni ezt a nagymamás érzést, ami manapság körbe lengi a befőzést. Megmutatni, hogy lehet ezt másképp is, újabb, modernebb köntösben.
Nekem anyai ágról jött ez a „befőző gén”, anyukám kamrája például elképesztően nézett ki, és még néz ki ma is. Korábban egészen a plafonig sorakoztak a színes, változatos tartalmú üvegek. Legelőször 10 évesen az édesanyámmal főztem be, rögtön a sárgabarack lekvárral kezdtem. De az igazi elborulás akkor kezdődött, amikor az első pár üveg elajándékozott lekvár után a barátok kérték, hogy készítsek még, én meg csak szedtem, főztem, szedtem és főztem az újabb és újabb adagokat.
Tulajdonképpen a lekvárokkal kezdődött minden, aztán jött a másik nagy szerelmem, a bodzaszörp és társai. A hárs, bodzabogyó, menta, citromfű stb. Ez nagyjából akkor volt, mikor a gyerekek kicsik voltak, és otthon voltam velük.
Korábban marketingesként dolgoztam egy lapkiadó cégnél, közel tíz évig. De onnan el kellett jönnöm, mert leépítés volt a cégnél, amibe sajnos én is beleestem. Sokáig keresgéltem állást, de nem találtam olyat, ami megfelelő lett volna számomra. Szörnyű egy időszak volt, mert haszontalannak éreztem magam.
És akkor megláttam egy pályázatot a munkaügyi központnál, ahol regisztrált álláskereső voltam. Nem haboztam, mert tudtam, hogy ez az, amit igazán szeretnék. Őstermelő lenni, és lekvárokat, szörpöket készíteni, a magam ura lenni! Felépíteni valamit, valami újat, egyedit, ami csak az enyém. Vettem egy kis gyümölcsöst (először Veszprém mellett a Csatár-hegyen, majd később Monoszlón) a pályázaton elnyert pénzből, és elkezdtem otthon, a konyhámban lekvárokat készíteni a megtermett gyümölcsből.
Aztán szörpöket, befőtteket is. Folyamatosan új termékeket kísérleteztem ki, új ízkombinációkat kreáltam, mert számomra ez jelentette a kihívást, amit élveztem, élvezek ma is, nagyon. Itt élhetem ki a kreativitásomat, amit korábban a munkám adott. Kitaláltam valamit, és megcsináltam. Az elejétől, a végéig és ez hatalmas boldogsággal töltött el.
2012-ben történt mindez. Azóta sok minden változott, de a magas minőségre törekvés és az egyedi design nem. Szerettem volna szép és egyúttal finom, egészséges termékeket gyártani, ami remélem sikerült is. Édesapámmal közösen gazdálkodunk monoszlói területünkön, szüleim rengeteget segítenek nekem a kertészkedésben, a termények betakarításában, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Ami nem terem meg ott, megtermesztik szüleim veszprémi kertjükben vagy épp begyűjtöm őket a környékbeli mezőkön, erdőkben. A befőzést, magát már én végzem egyedül, akárcsak az értékesítést, kiszállítást, a vevőkkel való kapcsolattartást, és az egyéb teendőket. Így ez, mondhatjuk egy afféle „one woman show”.
Egy szó, mint száz: Szerintem a befőzés remek dolog, megmenti a nyarat, „palackba zárja”. Küldetésem, hogy jó minőségű, saját alapanyagból lehet jó, kiváló terméket előállítani. Munkám során pontosan úgy járok el, mintha magamnak, vagy a családomnak készíteném a szörpöket, lekvárokat vagy épp a befőtteket. Ugyanolyan odafigyeléssel és nagy szeretettel teszem.