A csipkebogyólekvár egy régi klasszikus, szüleink, nagyszüleink régen rengeteget főztek be belőle. Ma már kevesen készítik, mivel elég „macerás” finoman szólva is. Sok munkával jár, igen, de a végeredmény miatt megéri a sok fáradság. Édesapám gyűjti hozzá nagy gonddal a csipkebogyót a mezőn, amit aztán együtt előkészítünk. Mindkét végét le kell vágni, és csak utána állhatok neki a főzésnek. Rövid forralás után kézzel átpasszírozom (igen, kézzel), majd egy nagyon sűrű szövésű szitán átszűröm. Végül kevés cukorral összekeverve lekvárt készítek belőle. Sajtok mellé valami isteni. Próbáld ki, tényleg működik.